Rövid fajtaleírás

Rövid fajtaleírás

A Hannoveri véreb majd később a Bajor hegyi véreb fajták kialakulása német kultúrterületen mentek végbe.
A Hannoveri véreb szinte változatlan formában a kopók fajtacsoportjába tartozó un. „Leithund”-ból (vezetőeb) származik a középkor korai szakaszából. A „Leithund”-ok olyan kopóktól származtak, amelyeknek kifinomult finom orra volt a csapázáshoz, szenvedélyesen kerestek, kifejezetten erős zsákmányszerzési hajlammal rendelkeztek. A legmegbízhatóbb és legnyugodtabb jól vezethető kutyákból tenyésztették ki a „Leithund”-okat, akik kezdetben csak természetes hideg egészséges csapán dolgoztak.

Az 1848-as Forradalom után, vagyis amikor a német nagybirtokokat felosztották illetve a korabeli vadászati szokások megváltoztak, a tűzfegyverek fejlődésével egyidőben a vezetőebeket a „lövés” utáni munkában kezdték használni. Elkerülhetetlenek lettek a sebzések, ahol viszont már nem csak a vezetékmunkában, hanem hajszában való alkalmazhatóság is elvárásként fogalmazódott meg. Genetikailag viszonylag közelálló fajták keresztezésével tenyésztették ki a 18. században és 19 század elején a hannoveri vérebet.  Alapként a vezetőeb kínálta ehhez a legjobb feltéteket, így alakult ki a német vezetőebből a német véreb, amelyből a Hannoveri vadászudvar tenyésztette ki a hannoveri vérebet. 1894 óta a „Verein Hirschmann” mint fajtagondozó tenyésztőegyesült gondozza ezt a fajtát. Szigorú teljesítményalapú tenyésztést vezettek be, a hannoveri vérebet, mint a csülkös vad utánakeresésének specialistáját kizárólag szarvasban gazdag terülteken használták.  

Dr. Wolf-Eberhardt Barth a Georg-August Göttingeni Egyetem Erdészeti Karán „A Hannoveri véreb, mint egy német vadászkutyafajta kialakulásának példája” címmel disszertációt írt, amelyben tudományosan kidolgozott betekintést adott ennek az ősi kutyafajtának történetébe, amely jogosan nevezhető német kulturális értéknek is. A hegyvidéki területeken azonban a hannoveri véreb túl nehéznek bizonyult. Szükségessé vált, egy olyan fajta kialakítása, amely a legnehezebb hegyvidéki terepviszonyok mellett is alkalmas a sebzett vad nyomát követni, és szükség esetén a vadat kitartóan hajszázni. Karg- Bebenburg Reichenall bajor báró a 1870-es években a hannoveri véreb és a vörös hegyi (tiroli) kopó keresztezésével kitenyésztette a könnyebb típusú Bajor hegyi vérebet. Az állomány növekedésével ez a fajta kiszorította a többi fajtát a hegyvidéki vadászterületekről,
ezáltal a Bajor hegyi véreb ma már klasszikus fajtának mondható a hegyvidéki hivatásos vadászok, erdészek körében.  1912-ben Müncheni székhellyel alakult meg a „Klub für
Bayerische Gebirgschweisshund” a Bajor hegyi vérebklub, amely a Bajor hegyi véreb estében az egyetlen elismert tenyésztő egyesület Németországban

Hannoveri Véreb:

Általános megjelenés:
E fajta közepes termetű, arányos, erős, izmos kutya. Jó állású, nagyon izmos mellső és hátsó lábai lehetővé teszik számára a kitartó kereső munkát. A magas lábak, különösen a fajtára
nem jellemző túlnőtt mellső lábak hátrányosan befolyásolják a földre szegett orral valóv adkeresést. 
Széles és mély mellkasa, nagy tüdő térfogata teszi alkalmassá hosszan tartó, nagy erőfeszítést kívánó hajszára. Enyhén ráncos homlokbőre és tiszta, sötét szeme jellegzetes komoly
arckifejezést kölcsönöz a kutyának. Jellemző a fajtára a vörös alapszín, amely a világos fakó-vöröstől a sötét, majdnem fekete árnyalatig minden változatban, csíkozottan is előfordul. 
Fontosabb testarányok:

  • Testhossz/Marmagasság: 1,4:1
  • Mély melkas/Marmagasság: 0,5:1
  • Orrhát hossza/Fej hossza:0,5:1

Viselkedés (karakter, jellem):
Nyugodt, magabiztos, vezetőjére figyelmes, idegenekkel szemben bizalmatlan. Magas koncentrációképesség utánkeresések közben, kifejezett zsákmányszerzési hajlam.

Marmagasság: Kanoknál: 50-55 cm, Szukák: 48-53 cm
Súly: Kanok: 30-40 kg, Szukák: 25-35 kg

Bajor hegyi véreb:

Általános megjelenés:
Összességében egy harmonikus, könnyű típusú, igen mozgékony, izmos, közepes nagyságú kutya. Teste kissé elnyújtott, hátul enyhén emelkedik és nem túl magas lábakon áll. A fejét vízszintesen vagy kissé felemelve, a farkát vízszintesen vagy srégen lefelé hordja. Fontosabb testarányok: A marmagasság és a testhosszúság aránya 1:1,5 –től a 1,25 –ig változhat. A mellkas mélység a könyökízületig érjen.

Fontosabb testarányok:

  • Testhossz/Marmagasság: 1,4:1
  • Mély melkas/Marmagasság: 0,5:1
  • Orrhát hossza/Fej hossza:0,5:1

Viselkedés, karakter, jellem:
Nyugodt és kiegyensúlyozott, szoros kapcsolatban van vezetőjével, idegenekkel szemben tartozódó, visszahúzódó. Követelmény: magabiztos, önálló, bátor és könnyen vezethető kutya, se nem félős se nem agresszív.

Marmagasság: Kan: 47-52 cm, Szuka: 44-48 cm. 
Testsúly a marmagasság viszonylatában: ideális a kanoknál a 20-30 kg, szukáknál 17-25 kg.