Menü
Magyarországra osztrák közvetítéssel a XIX. század vége felé jutott el a véreb, és a vérebezés hamar fejlődésnek indult, amit jól példáz, hogy 1901-ben alakult meg az Osztrák-Magyar Véreb Egylet, melynek tagjai között mindig is nagyobb volt a magyar kutyások száma. Az alapító tagok között igen sokan a nemességhez, a tehetősebb földbirtokos réteghez tartoztak. Az első világháborút és főként Trianont követően a magyarországi vérebezést szinte nulláról kellett újraépíteni, hiszen a legtöbb nagyvadas, vérebes vadászterület a vérebvezetőkkel és tenyésztőkkel együtt megszűnt Magyarországinak lenni. Az önállósult Magyarország a 20’-as évek végén a magyar vizslások segítségével kezdte el újraszervezni a vérebezést, s 1931-ban létre hozta a Magyar Véreb Egyletet (MVE), amely igen eredményesen dolgozott a két világháború közötti időszakban.
Hazánk vadászkutyás szakmai tekintélyére jellemtő, hogy már megalakulása előtt alapító tagként szerepelt a Nemzetközi Vérebszövetségben (ISHV). Négy másik országhoz tartozó szervezettel alapítója volt 1930-ban ennek a szervezetnek, amelynek azóta is oszlopos tagja. A neves magyar vadászuradalmak egymás után sorakoztak fel a véreb ügye mellé, s szinte nem volt olyan nagybirtok, ahol a vadászúr ne gyakorolta volna maga is a kutyavezetést, vagy legalább ne várta volna el személyzetétől az ebben való jártasságot. A magyarok mindig is meghatározó szereplői és házigazdái voltak a nemzetközi vérebes rendezvényeknek, 1933-ban Kapuváron, majd 1936-ban Devecserben rendeztünk Nemzetközi vérebversenyt.
A II. világháborút követően szintén évtizedek teltek el, mire a vérebezés ismét erőre kapott, s ez egyértelműen összefüggésbe hozható azzal, hogy 1956 őszétől kezdődően lehetővé vált külföldi, elsősorban német nyelvterületről érkező vadászvendégek fogadása a vadászterületeinken. A német-osztrák vadászvendégek sokat tettek azért, hogy a vérebezés ismét otthonra találjon Magyarországon, hiszen vérebállományunkat mindössze néhány egyed jelentette. A hatvanas évek vége felé elsőbben is Lábodon (a közelmúltban, 2022-ben elhunyt dr. Galamb Gábor, valamint Böhm István, Jakab István) közreműködésével indult meg a vérebekkel való munka, illetve a tenyésztés. A 60’-as években már vérebvezető tanfolyamot tartottak az erdőgazdaságok hivatásos vadászatinak, 1970-ben hazai vérebversenyt rendeztek. 1971-ben a hazánkban rendezett Vadászati világkiállítás kísérő eseményeként megrendezett nemzetközi vérebversenyen Sas Emil a Somogyi erdőgazdaság hivatásos vadásza Valkói Pesta nevű vérebével világgyőztes lett, s ez ismét ráirányította figyelmet a vérebezés fontosságára. A kiváló vizslatenyésztő és jeles vadászember Farkasházi Miklós a MEOE akkori főtitkára sokat tett a vadászkutyás ügyért, így a vérebezésért is, s elsőként az ebtenyésztő szervezeten belül alakult meg 1970-ben a MEOE Véreb szekció, majd ezt támogatta a MAVOSZ is, és a 70’-es évek vége felé feltámadt tetszhalott állapotából vérebbel való munka. Ennek sokáig a Lábodi vadászterület volt a motorja és helyszíne is, de mindenképpen meg kell említeni egy miskolci gyógyszerész, Knefély Nándor nevét is, aki 1997-től az ország 4-5 különböző pontján tartott rendszeresen vérebvezető tanfolyamokat, melyek közül a szombathelyi tanfolyam Varga Aladár (később Pukánszki Zoltán) vezetésével 1977 óta, immár 45 éve megszakítás nélkül működik. Ezeken a tanfolyamokon számos, később elismert vérebesként számon tartott vadászkutyás ismerkedett meg a tevékenyég alapjaival. A 80’-as évek elején mindössze 30-40 taggal újjáalakult a Vérebegylet, s ettől kezdve ismét bekapcsolódott a nemzetközi vérebszövetség munkájába. 1977-ben Lábodon a Svájci társszövetség kérésére, helyettük rendeztük meg a nemzetközi vérebversenyt. Ezt követően viszont élve alapító tagsági lehetőségeinkkel a Magyar Véreb Egylet tízévente megrendezhette a nemzetközi Vérebversenyt hazánkban, így került sor 1983-ban és 93-ban nemzetközi megmérettetésre Lábodon, majd 2003-ban Kaszópusztán ezt követően 2013-ban Keszthelyen, majd legutóbb a pandémia alatt 2021-ben az „Egy a természettel világkiállítás” keretén belül újfent Kaszón tudtuk megszervezni a nemzetközi vérebversenyt. Nem csak a szervezésben tudtunk maradandót alkotni, hanem vérebvezetőink számos alkalommal nyerték meg a nemzetközi vérebversenyt: Jakab István 1993; Szeifer Szabolcs 2003; Nyúl András 2009; Bartha Ferenc 2017.
Az újjáalakulást követően a Magyar Véreb Egylet tagsága és szervezeti élete stabilizálódott, jelenleg mintegy 300 fős tagságunk van, s a tagok fele vezet vérebet, tevékenységünket 14 körzetbe szervezve végezzük. AZ MVE kiegyensúlyozott, szabályszerű tenyésztési és munkateljesítményét hazánkban és nemzetközileg is elismerik. Évente megrendezzük a tenyésztéshez szükséges vizsgáinkat, tenyészszemléinket, nehezített vércsapa versenyünket, és 1990 óta 3 év kivételével megrendezhettük Kaszón a fővizsgánkat és közgyűlésünket.
A 2008 óta rendelkezésre álló éves összesített adataink 2021-ben több mint 2800 db nagyvad megtalálásáról számolnak be, s a vérebvezetőink által megmentett trófea és hús értéke meghaladja a kilencszázmillió forintot az elmúlt évben. Míg korábban szinte kizárólag hannoveri vérebekkel dolgoztunk, mára elmondhatjuk, hogy másik nagy teljesítményt felmutatni képes fajta, a bajor hegyi vérebbel való munka és tenyésztés is jelentősen előrelépett. 2002-ben saját kiadásban, Böhm István szerkesztésben megjelentettük a Véreb Krónikát, amely 1901 és 2001 közötti 100 év vérebes történéseiről adott számot. 2007 óta évente megjelentetjük a Vérebhíradót, amelyben beszámolunk az előző év eredményeiről és legfontosabb vérebes eseményeiről, s tagjaink számára is publikációs lehetőséget biztosítunk. Támogatásunkkal elkészült egy film a „Vérebvezetők nyomában” amelyiket különböző tévécsatornák ismételten le szoktak vetíteni. Az elmúlt években mintegy 10 db diplomamunka témája volt a vérebezés. A véreb fajta, fajták ügye nemzetközi viszonylatban is komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban. 1930-ban 5 alapító taggal létrejött a nemzetközi vérebszövetségnek jelenleg 16 európai ország tagja a szövetségnek és egyre erősebb az érdeklődés Észak- és Dél-Amerikából, valamint Afrikából is.
A vérebezés az európai és a magyar vadászati, ezen belül a vadászkutyás kultúra szerves részeként mára egyértelműen és kétséget kizárólag beépült a hagyományaink és tevékenységeink közé, vadászati kultúránk szerves részévé vált, s elmondhatjuk, hogy a MVE célkitűzései jellemzően realizálódtak, s az ország csaknem egész területén a vadat sebző vadászok és a vadgazdálkodók segítségére tud állni használható, a vad felkutatásban tapasztalatokkal bíró véreb.
Csákvár 2023. január 6.
Dr. Buzgó József
Magyar Véreb Egylet
8083 Csákvár Vértes utca 3.
10403909-50515756-54521005
18787357-1-07